3 gyerek, közel 40 év, kiegyensúlyozott, boldog, érett nő tele tervekkel.
Juga Ronival beszélgettem
- Fiatalon lettél anyuka, és most még mindig fiatalos anyuka vagy egy nagyfiúval az oldaladon, aki úgy néz ki mintha a pasid lenne, egy kicsilánnyal és egy aprócska fiúval, te is nyugodtan letagadhatsz minimum 5 évet.
- "Hahahaha, ezt nem mondom el neki, mert kiborulna. 15 éves, most inkább a leválás jellemzőbb a nagyfiamra, nem a családi programok éltetik, de így van ez jól."
- Az Insta profilod tök őszinte postokat tartalmaz, nagyon vidám, laza család képe köszön vissza ránk.
- "Nem mindig laza ám az életünk, de az elvi kérdés nálam, hogy a gyerekeket kiszolgáltatott érzelmi helyzetben nem fotózom le és nem osztom meg a világgal azokat a pillanatokat."
- Ez az a világ, amit anno elképzeltél magadnak?
- "Nem volt konkrét elképzelésem soha hogy milyen lesz a családi életem, de valami ilyesmire gondoltam mindig. Jó csapat vagyunk így öten."
- Sokszor megfordul a fejemben mi lenne, ha lenne még egy kisbabánk. Hasonló korúak vagyunk, és nem tudom eldönteni még nyugodtabb anyuka lennék a tapasztalat miatt, vagy sokkal fáradékonyabb a korom miatt? Aztán elhessegetem, mert nekem a munkám a 3. gyermekem, de azért a kis ördög folyton ott motoszkál, hogy mi van, ha később megbánom, és addigra kifutok az időből. Nálad ez, hogy volt?
- "Nem beszélek rá senkit egy harmadik gyerekre, de elképesztően jó az egész! Már megvan a kellő tapasztalat, hogy a felesleges dolgok leperegjenek, ne stresszeljen az ember mindenen és tényleg csak élvezze a babázást. Értem miről beszélsz, én is a munkám megszállottja voltam, de annyi sok évem lesz még dolgozni. Mivel most babázok utoljára, jobban kihasználom hogy jelenleg nincs más kötelezettségem csak a gyerekek. A lányomnál elég korán elkezdtem dolgozni, akkor az volt a jó. Most tudom, hogy megvár a munka világa, nem hiányoznak a határidős feladatok és e-mailek."
- Azt írod a blogodon, hogy szeretnél időt szakítani magadra, nem önzőségből, hanem azért, mert végre úgy érzed, igazán szükséged van rá közel 40 év és 3 gyerek után/mellett. Az anyukák tudják, hogy kisbaba mellett nem egyszerű bármilyen extra dolgot betervezni. Mi az, ami a mostani „életedből” mindennapjaidból hiányzik?
- "Most csak egy kicsi énidő hiányzik. Amikor nagyon fáradt és kifacsart vagyok és a legnagyobbnak csak az árnyékát látni már, akkor abbahagyom a panaszkodást. Közhely de olyan gyorsan elrepül az idő nem akarok egy állandóan panaszkodó anyuka lenni, inkább türelmesen várok."
- Van előtted olyan példa, hogy mások ezt, hogy csinálják? Mi a titkuk?
- "Nincs példám, mert senkinek nem látok bele az életébe, nem tudhatom, ki milyen kompromisszumot köt, mennyi áldozatot hoz egy-egy nap a céljaiért."
- Boldog vagy? Mitől lennél még boldogabb?
- "Igen, boldog vagyok :) Nagyon igyekszem megbecsülni az életünket. Kis apróságok vannak, amitől nyugodtabb lennék, de nem boldogabb. Most jó így nagyjából minden."
- Szokták mondani neked mások, hogy „persze, neked könnyű, mert…”
- "Na, ezt nem szokták mondani."
- Farkasházi Rékával írtatok anno egy könyvet Csemetéink csemegéi címmel, most megint egyszerre babáztok, készültök esetleg most is valamivel?
- "Felmerült a gondolat és sokat kérdezik. Valószínűleg megcsináljuk a második részt az új szereplőkkel."
- Kíváncsian várjuk! Hogy jött a social manager munkakör, szereted csinálni? Mi volt az, amit a legjobban élveztél benne?
- "Amikor a wiw-nek már kezdett beáldozni akkor bukkant fel itthon a facebook. A nagyfiam apukája résztulajdonos volt a Zöld Pardonban (koncerthelyszín) és addig mondogattam, hogy tök ciki hogy nincs ZP oldal a facebookon, hogy közölték, akkor csináljam. És csináltam. Folyamatosan olvasok, workshopokra járok, képzem magam, mert soha nincs megállás, mindig van valami újdonság. Ha jó akarok lenni, akkor képben kell lennem mindig. Szeretem, hogy nem lehet elkényelmesedni :)"
- Kivel szerettél dolgozni? Vágysz már vissza agyban? A Valami Amerika 3-ban mit dolgoztál?
- "Legtöbbet zenészekkel dolgoztam, szeretem őket. A Valami Amerika 3-ban is a social media felületekért feleltem, érdekes és izgalmas volt. Szeretnék még filmeken dolgozni, remélem lesz még rá lehetőségem. Színháznak még nem dolgoztam, de nagyon szeretnék. Szeretem a művészvilágot, nem zavar, inkább felold, hogy nem én vagyok reflektorfényben. Nagyjából tudom, mi zajlik egy előadó lelkében ezért talán egy kicsit jobban tudok együtt dolgozni velük."
- Van bármi, amit megbántál és máshogy csinálnál az eddigi életed során? A Barátok közt után Te is, mint sok fiatal színész a sorozatból visszalépett a közszereplésből és civil állást választott magának. Nagyon tömény időszak lehetett az nektek. Egy életre elég volt a közszereplésből vagy azért visszavágysz titkon néha?
- "Titokban sem.! Nem nekem való. Bár most a social media platformokkal kicsit könnyebb dolguk van a közszereplőknek, ha jól használják azokat, az én időben még nagyon kiszolgáltatottnak éreztem magam. Hogy a sok leírt hazugságot sehol nem tudom cáfolni, nem tudok védekezni. Megviselt."
- Samu megszületése előtt, a kislányod 3 éves volt a nagy fiad 12 körül, hogyan tudtad akkor összeegyeztetni a családot és a munkát?
- "Nagyon rugalmas volt a munkahelyem. Nagyrészt home office-ban dolgoztam, a megbeszélésekre meg bébiszitterrel jártam, egy-egy meeting alatt is szoptattam, pelenkáztam... A szoptatás után, pedig sokat segítettek a nagyszülők."
- Mi volt titkod a megfelelő egyensúly megtalálására?
- "Nem volt semmilyen egyensúly sajnos, így felmondtam. Nagyon fájt, mert imádtam, de mivel ez egy nyári szórakozóhely (Budapest Park), pont amikor a legtöbbet lehettem volna az iskola, -oviszünet miatt a gyerekekkel, a munka akkor volt a leghúzósabb. Még a nyaralásokra is számítógéppel mentem és ez egy idő után nem csak a családomat, hanem engem is elkezdett zavarni. Nem akartam már 0-24 órában dolgozni."
- Van –e karrier álmod? Vagy bármilyen álmod, terved, vagy amire nagyon vágysz.
- "Nagyon szeretem a munkám, de nincs karrier álmom. Olyan feladatok inspirálnak leginkább, amikben nincs vagy csak kevés tapasztalatom van, és nem tudom rutinból megoldani.
Így most olyan terveim vannak, amikben abszolút kezdő vagyok, és csak rajtam múlik, hogy megvalósul e. Egy évet adtam magamnak, ha addig nem csinálom meg, fátylat rá."
- Nagyon szimpatikus, hogy ilyen lazán tudod felfogni. Mit üzensz az anyukáknak, nőknek, mi az a mantrád, az az egy mondat, ami a napi nehézségeken átlendít?
- "Én magamnak azt szoktam mondogatni, hogy olyan még nem volt, hogy sehogysem volt. Nem akarok már mindig mindent rögtön megoldani."
A képek Juga Veronika tulajdonát képezik, engedély nélküli felhasználásuk tilos.
